Szabosbazár, Csodavár, Pádis, Ponor...sok-sok ismerősen csengő név, így hát izgatottan vártam, hogy végre meglássam, bejárjam őket. Nem gondoltam, hogy Sepsiszentgyörgytől ezek a világ végén (sőt, picit még azon is túl) helyezkednek el, első sorban a járhatatlan utak miatt. Bár ez csak részben igaz, hiszen Pádis egyik oldalról kitűnő úton, másikon nagyon rosszon közelíthető meg. Mi ez utóbbin haladtunk, mert szállásunk Ponor Ék-en volt. Az utat javítgatják...Aztán az aranyosfői (Szkerisórai Jégbarlang). Az is látvány! Az út odáig? Friss, csak meredek!
Készítgetik a hídakat Ponor Ék felől.
Pici emberek, nagy kapu. A 74 (!!) méter magas Nagy Portál.
Lehetőségek a Glavoj réten.
Szépség.
A Ponor cirkusz. A Ponor patak megjelenik, majd eltűnik (a föld mélyében).
Zergeboglár.
Elveszett Világ. Ikerzsomboly.
Út Pádisra nyugat felől...
...és kelet felől.
Kosbor. A mi orchideánk.
A kirándulás csúcspontja: az Aragyásza barlang...
...amely egy igazi földalatti alagút...
...fentről behatoló fénnyel.
Pillantás kifele az Aragyásza barlangból.
A barlangban korhadó rönkök, létrák, láncok segítik a haladást.
Ez már a Belvedere. A túloldalon mentünk, majd leereszkedtünk, és a Szamos ezen oldalán tértünk vissza.
Digitalis. Gyűszűvirág.
A bélesi gyűjtőtó.
A csodaszép árnika (Arnica montana).
Ez már az utolsó nap: az aranyosfői jégbarlang (Ghetarul) és a zergevirágok.
Jég és hó...
...júliusban...
...harminc fokban (kint).
Kitekintés a barlangból.
A túrákról még annyit, hogy nehezek, helyenként (főleg esős, csúszós időben) veszélyesek, hosszúak és főleg a több nap miatt túlterhelőek lehetnek. Viszont szépek, látványosak.
